2011. szeptember 15., csütörtök

Szent elhatározásommal

ellentétben mégis varrtam borítókat mindennapjaim kísérőire, minden titkok tudóira, 
az osztálynaplóra meg a napközisre. Mert immár mindkét helyen jót kell állnom, 
így aztán alig töltök időt itthon. 


Álkékfestők, az ugye látszik... Öreg csipkék, erre talán csak a nem eléggé fehérség utal avatott szemnek. Bevarrott könyvjelző, hogy kapásbol megtaláljam, 
hanyadik tanítási napnál is tartunk éppen. 


Tudom, a hímzés is hagy kívánnivalót maga után, nagyokosan damasztra készült megörökölt Perlé gyöngyhimzővel, ami túl vastag szálú. És a betűk... na jó, az A-val nincs bajom, de mit mond majd konzervatív kolleginám az N-re? Kötözködik kicsit, az tuti.

Nem, nem loptam haza a hivatalos dokumentumokat, azt nem szabad, csak a méretek jöttek velem a zsebemben. Aztán itthon áttúrtam a könyvespolcot, hogy próbababákat találjak.


Ez Halász Edit Foltvarázs-át,


ez meg Gratzer József szuper könyvét, a Sicc-et takarja.

Hogy mintha láttál volna valahol valami hasonlót? Persze, itt
Csak azon a menyasszonyi ruhám maradék csipkéje feszített.

4 megjegyzés:

  1. Nagyon szépek lettek!! És micsoda tanár!! No és hogy bírod egész nap??

    VálaszTörlés
  2. Nagyon-nagyon szépek!!!!!!Igazad van,hogy legalább tedd szebbé a mindennapi nehéz munkát ezzel is.

    VálaszTörlés
  3. Nekem tetszenek!
    A gyerkőcök örülhetnek, hogy ilyen odaadó tanítónénihez vezérelte őket az ég. Jó munkát!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...