Szombaton Amelie Poulain után szabadon kerestünk kincseket.
Milyen csupasz tornya nélkül a szemnek...
A Váci utcán található Európa egyetlen működő szecessziós virágüzlete. Azt mondják róla, igazi mesebeli tündérvilág. S bár tudtam volna ott fél órányit is nézelődni akár, túlzó az a fíling nekem jócskán.
Közelebb áll hozzám a Székesfővárosi Czipész Ipartestület épülete:
A Párizsi Nagyáruház Lotz termében meg csak álltam a látványtól elkerekedett szemekkel:
Hm, az iparosok akkortájt arra is gondoltak, hogy a csatornatartó vas se legyen tákolmány...
...manapság meg kockásítjuk a fákat. Siralmas, nem?
Esztergomban láttam hasonló borzalmat a Széchenyi téren, ahol is ernyősítik a növendék platánokat: vízszintes bambuszrudakhoz kötözik a fiatal ágakat, nehogy már fölfelé terjeszkedjenek!
Kakukktojás: semmibe tekint a befalazott menyasszonyt...
városi legendának azért szép.
Szerencsére még van hat épületünk!
S mellettük ezer meg ezer. Szeretem ezt a várost.
Az én örökre vidéki szememnek mindig csuda marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése