2011. június 30., csütörtök

Tessék...

...magamra találtam, robogok a varrógéppel:



A pillanatfelvétel mégsem tökéletes, mert éppen 


 egy fehér anyagon nyargalászom/k (?).

2011. június 25., szombat

És valóban...

Vackolódnék ide én is szívesen nyaranta. Pillanatnyilag úgy érzem, az egész életem is képes lennék ilyen elzárt helyen eltölteni. Varrnék ott meg olvasgatnék, a Jóember hortyogna a teraszon és csak hébe-hóba kukkantana bé felénk valaki. Körbekalauzolnám kicsinyég az illetőt, felhívnám közben figyelmét mindenféle apró-fontos dolgokra (nem utolsó sorban a szunyókálás közben magából mindenféle hangokat kiadó férfiemberre), 
aztán elintegetném a vendéget...


Köszönöm, Eta!

2011. június 20., hétfő

Vágott virágok

Igen-igen-igen ritkán készítek csak neszeszert. Nem sok értelmét látom ugyanis ennek a készségnek még akkor sem, ha az én táskámban is ott lapul egy. Mert hogy is működik? Táskacipzárt kinyitom, bányászkodom jó ideig, mire megtalálom, majd újabb cipzárnyitás, keresgélés után jó esetben előkerül belőle az, ami után kutatok. És azt általában megint csak ki kell nyitni (First, bogyó, ragtapasz, farsangkor szemceruza meg rúzs), 
tisztára matrjóska szindróma az egész.
Nem is varrok, mondom, csak BIZONYOS alkalmakkor. 
A holnapi meg olyan: ismét köszönömös. 


Az anyák, akik kapják, kedvelik a virágot és bizodalmam szerint a napi pakk részévé válik mindkét pipere. Egy vágott virág a négyből:


Személy szerint én maradnék a cserepesnél meg a kertinél...

2011. június 18., szombat

Tényfeltárás

Sajnáltattam itt magam néhány nappal ezelőtt, milyen nyomorúságos állapotokat kénytelen elviselni ősöreg telefonom. És tessék: ilyen holmik lapulnak a szekrény mélyén éppen megfelelő méretben meg színben. Lustaság akkor? Nem-nem... Sajnáltam eddig őket használatba venni... Meg nincsen zöld cipőm, ami ehhez


és bordó szandim, ami emehhez 


pászolna de tökéletesen.
Azért egy dologban nem csalt a betűm, ilyen vén a pólyás:


Mert addig nem vesz újdonatúj dolgokat a "zöld", míg végérvényesen 
el nem romlik a régi becses társ.  

2011. június 15., szerda

Felhőjáték Esztergom fölött

Nem tudom, más hogy van vele, de én egészen tegnapig azt gondoltam, Esztergomban a Bazilikán kívül nincsen is más érdekes. Mert eddig valóban csak kutyafuttában jártam arra, eszembe sem jutott másfelé kóricálni. A GCEGOM útmutatása alapján most körbejártuk a várost és elbűvölődtem nem egyszer. Mert van itt 400 éves dzsámi,


a várba titkos sikátoron keresztül is feljuthatsz,


melynek vízelvezetője is a „Macskalépcső”-t idézi,


makadámot koptat a lábod,


  és egyre csak fölfelé húz a tekintened,


mert ég és a házak között a legváratlanabb helyeken magasodik hirtelen föléd a Bazilika,



és ott a főtér, a jobb sorsra érdemes...


 Még egy utolsó vissza/előretekintés a párkányi hídról:



Mondom, mesés látványban részesítettek minket vasárnap a fentiek.

2011. június 13., hétfő

Nettelenül

Nincsen nekünk internetünk immár egy kerek hete. A szolgáltatóba belecsapott a villám és ebben a rohanó  világban érthetetlen módon nehezen pótolható egy-két szerelék. 
(Biztos interneten szokta  rendelni az alkatrészt...)
Dunsztom nincs arról, mi zajlik a  világban, mit varr Tánya Moszkvában és mivel tölti meg blogját Bob a föld túloldalán. Azon túl, hogy egy-két napig elvonási tüneteim voltak, kimondottan jól viselem. Ráadásul nem kevés időm szabadult fel ezáltal. Két beszámoló megírásán és 24 szöveges értékelés összerakásán túl kiszámoltam például (de minek?), hogy mennyi idő alatt varrok meg nyolc blokkot a létrázós takaróhoz. A szabás-varrások-vasalások-illesztések olykor végtelennek tűnő folyamata éppen 4 óra 11 percembe kerül. Hétszer ennyi blokkot varrtam meg, az már majdnem 30 óra. Pászítottam őket egymás mellé két napon keresztül, talán az összevarrás is menni fog egy teljes nap alatt. 


Íme, a szobányi puzzle.




Lehet, hogy inkább kimonó lesz belőle?

2011. június 6., hétfő

Android-ruha...

...a húgom okostelefonjára:


S mivel szokásomhoz híven az utolsó utáni pillanatban készült el, vacak képek születtek róla egy törölközőn. Tessék elképzelni babarózsaszínben...


Mert a tesóm Barbi, mi több: Barbie.
Bezzeg az én készülékem hatéves és csupaszon kallódik a táska mélyén.

2011. június 5., vasárnap

Honn

Röpke másfél óra alatt bejártuk az egész országot Magyarkerten. Így néz ki fentről, persze nem saját a kép, nem vagyok én madár és légballonunk sincs sajnos. 


Embermagasságból ennyit észleltünk a Mosoni-Dunából:


Szülővárosom helyét konkrétan egy farönk jelképezte, még jó, hogy a körítés 
az árnyékoknak köszönhetően játékosabb lett.


Hm... Érdekes-érdekes... 
A valóságos Magyarországot valahogy nagyobb örömmel járom. 
Ez a valami mostan még nem él...

2011. június 3., péntek

Plussz egy...

...bevásárló szatyor, ami jó esetben a táskában lapul.  
Konkrétan a házunkat ábrázolja rajta a zseb.


A teraszon 3 éve minden nyáron ott díszlik a diphladénia, álmélkodják is a népek bőséges virágzata miatt. A leándereket, muskátlikat és a rogyásig termő citromfát nem hímeztem meg időhiány és türelmetlenség okán. Meg aztán lelkesebb az ember, ha gazdáját is tudja már készülő akármijének... Ez meg csak úgy született, csendes vasárnap délután.
Mihez kezdjek vele? 

2011. június 2., csütörtök

Kedves Zsóka mama!

Közös ismerősünk (egy bizonyos jóvágású, bajuszos fiatalember) oly sokat emlegette 
itt nekem, hogy szükségét éreztem egy kis meglepetés elkészítésének...
Köszönetféle virágokkal,  szatyorban elmesélve...


Tessék jó sokáig, rongyosra használni! 
(Jaj, nem igazi a kép, a kockás anyag zöld a valóságban, de itt megszürkült!)

2011. június 1., szerda

Negyedik...

... és egyben utolsó évszakképem következik, mert a naptárban ma életbe lép a nyár. 


Azok kedvéért, akik lemaradtak a korábbiakról és nincs kedvük kupászkodni a korábbi bejegyzések között, mutatom a sorozatot kompletten. 


Eddigi legnagyobb munkám volt, darabonként 40 óra, mert kézzel tűz csendben 
a tanító nyugtatók szedése helyett.
Szekrénylakók...


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...