2011. január 30., vasárnap

Alkotói-válság-díj

Mostan már igen kibüszkülhetek! Úgy tűnik, díjeső záporoz a bloggervilágban és engem sem kímél. Először azt hittem, valami virtuális kandikamera célpontja lettem, amikor az újabb adományt megtapasztaltam... Á, hát nincsen is webkamerám (legalábbis bekapcsolt állapotú), amin a világ az én reakcióim leshetné. Meg aztán kit is érdekelne egy egészen apró átlagblogger? Vagyis... Most avandzséroztam épp kreatívvá Főkolomp által.
Épp most! Amikor alkotói válságban szenvedek... Hetek, mit hetek, hónapok óta nem vágtam ollómat "rendes" munkába. Egy-két táska, kis keresztszemes, semmi takaró vagy falikép. Néhanapján némi révedezés, rajzolgatás  és aztán a nappali szőnyegének beszórása rongyokkal. Morgolódás, elégedetlenkedés után hosszadalmas rendrakás. Nemvarrás. Eme tevékenység megismétlése átlag kétszer hetente... Kiábrándítttóóóó! 
Most komódra való terítő nem készül olyanná, mint képzeltem. Jelenleg egy doboznyi kockás cafat elpusztításán töröm a fejem. Pedig van szintén egy doboznyi szépen hajtogatott, méretes hasonló anyagom is, amit sóherül nem kívánok feláldozni a "nem biztos, hogy jó lesz" előképének.

Így aztán kétszer annyit szabtam és pászítottam ma délután, mint amennyit illő lett volna ennek az ismét apróságnak az összedobásánál. Persze, bejött megint, itt van a kétség, a jól ismert, félúton: jó lesz ez? Még reménykedem: hátha csak rút kiskacsa...


Jaj, majdnem elfeledtem, miért is írkálok ma ilyen hosszasan! Íme:


A díjra vonatkozó szabályok a következők:

1. Köszönd meg annak, akitől kaptad!
2. Tedd ki a logót a blogra!
3. Linkeld be, akitől kaptad!

4. Add tovább további hét blogosnak!
5. Linkeld be őket!
6. Hagyj náluk megjegyzést, értesítsd őket!

7. Árulj el magadról hét dolgot!

Az első három pont kipipálva, a 4-6-ot most kicsit elodáznám, nem könnyi olyan illetőket találni ugyanis, kik nem birtokolják még ezeket a földönkívülieket. Szóval én önkényesen hetente csak egy netenpublikálónak továbbítom, jusson márciusra is ajándékozás... 

Hét dolog amitől én vagyok én:


1. Azért kezdtem foltozni, mert szükségem volt egy bordó ágytakaróra, de nem találtam rá sehol. Ekkor a kezembe akadt egy konyharuhányi rongydarab tökéletes színekkel. Majd én megvarrom! Kb. 1 évig gyűjtögettem az anyagokat, aztán megvarrtam az orrom után. 
2. A macskákkal hadilábon állok.
3. Szeretek reggelente mélyet szippantani a levegőből.
4. Nem szoktam plázákba járni.
5. Virulnak a szobanövényeim.
6. Rendszeresen megszabadítom magunkat a kacatoktól (persze rögtön másnap szükség lenne valamelyikre).
7. Túl sok időt töltök a számítógép előtt...


Az első ajándékozottam: Marika mama az ő szívbéli, kincsértékű takarói miatt.
(Folyt. köv.)

2011. január 26., szerda

Megkedvenceltek

Jelentem: kedvence lettem valakinek. Pontosabban a tizenegyedik olvasómtól, Anditól megkaptam virtuális életem első díját, így a "rongytalanítás" mától...

 

Hű, jó nagyot dobbant a szívem, amikor Andi dicsérő szavait és egyben felkérését az egyik megjegyzésben megtaláltam. Már az a néhány sor is felért egy tapsorkánnal. Varrományaim egyszer már méltatták hasonlóképp, akkor is össze-vissza kalapált a szívem, az első kiállításomon. No, azt a régi mondatot nem merem ideírni, nagyképűen hangzana, még ha nem is én ötöltem ki egykoron.

Most komoly feladatot is kaptam: olyan kevésbé látogatott-elismert-méltatott bloggereknek kell a díjat továbbadnom, akikhez szívesen kukkantok be.

A díjhoz szabályok is tartoznak. Ezek a következők:


- Írj egy bejegyzést, amelyben közzé teszed a Liebster-Blog képet, és másold be ezt az útmutatót.


- Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.

- Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.

- Tehetséges kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több 100 követője van.


Íme ők azok a kedvenceim (szigorúan betűrendben), akiket szeretnék megismertetni minden idelátogatóval:


2011. január 25., kedd

Bizonyságul

Minő dolog történt velem?! Olyan, mi igen ritkán éri ebben a korban az ember fiát/lányát... Kérem, én ma szerelmetes-féle levelet kaptam. Hogy kitől? 
Az kettőnk titka: "nemtudodkié" meg az enyém...


A múlt héten kiosztottam a félévi bizonyítványt a gyerekeknek. Na, másnap én is megkaptam az egyik fiúcskától a magamét. Oklevesülök nap mint nap... Ugye most már elhiszi nekem mindenki, hogy ki is vagyok a Való Világban?A helyesírási hibáktól kéretik eltekinteni, gyúrjuk mi a betűket, de még csak igen-igen kisiskolás fokon.

2011. január 22., szombat

Szatyorgyár

A héten valaki azt kérdezte tőlem, hogy sok táskám van-e? Nem, csak három-négy, amit használok. Pedig micsoda bőséggel ontottam magamból évekkel ezelőtt ilyesmiket...


A majdnem teljes repertoárt itt találhatod.

2011. január 19., szerda

Alma

Valamikor ez a gyümölcs volt a jelem az óvodában. Még most is emlékszem, milyen szép-kerek-piros almát rajzolt aztán Éva néni, az elsős tanító nénim a füzeteim vignettájára, mert hogy az iskolába is magammal vittem az almaságot. Pár éve egy párnahuzat elejére varrtam, aztán zsupsz, már ment is a szekrénybe. Valami hiányzott róla. A napokban versek után kutakodva akadtam egy 11 éves kislány gyöngyszemére. Az első négy sor éppen elfért backstich öltéssel a blokk köré. Kész. Mehet vissza a szekrénybe. Vagy talán kéri valaki?


Minden gyerek szájára
boldog mosolyt csalnék.
(Sípos Lili)

2011. január 18., kedd

Nyíladoznak már

... bőséggel az orchideáim ...


Mind lilás... még a végén kedvemre valóvá válik ez a szín. 

2011. január 16., vasárnap

Kis kiruccanás

Budafokon jártunk ma kincsek után kutatva. Lófráltunk egy órácskát a szoborparkban. Micsoda népszerűségnek örvend még ma is Kun Béla, Lenin, Dimitrov meg a tenyeres-talpas nőideál! Még külföldi zarándokokkal is lehet ott találkozni, kik tömegesen fényképeztetik magukat ilyen fényes társaságában.


Hazafi a kerítésen túl.


Szegény Törley is arra felé nyugoszik. 


Sétáltunk egy kicsit az egykori Promontoron, hol száz méteren belül három kastélyt is látni. A Czuba-Durozier, a Sacellary és a Törley családon kívül valószínűleg volt még egy nevezetes lakosa a településnek. Erre utal az a hatalmas ajtó, melyen fejmagasságban helyezkedik 
el a kilincs. Szóval ezen járt ki s be Gulliver.


Volt még egy negyedik ládánk a Kék-tónál. No, az eléggé kiábrándít-tó... 

2011. január 15., szombat

Nagy alakítás

Átalakítottam egy korábban varrt táskám. Hogy miért? Nem volt neki talpa... Szerintem anélkül csak szatyor a vállravaló. Esetleg tarisznya, de az meg rojtos műfaj.
Munka közben alaposan dolgozott szegény Janomém. Csitítottam türelmesen, csak még ezt bírd ki, nem kapsz többé bútorkárpitot a talpad alá... 


Így festett a lapos meghatározhatatlan kategóriájú... 
 kissé esetlen ...
 bumszli ... 
 kopasz ... 
 puhány...

... és valahogy minden induláskor lekerült a vállamról.


Bővítettem, stabilizáltam, tűztem, sodrottam, gomboztam. Most használhatónak találom, csak azt sajnálom, hogy nem igazítottam meg már az ősszel.


Tolltartóm is lett hasonlatos:


2011. január 12., szerda

Da Vinci szuszpenzorban

Eszméletlen mókás oldalra találtam ma. Mindenféle fontos személyiségeket rajzolt meg egy Donald Hendricks  nevű illusztrátor alsóneműben és persze némi ruhatárat is mellékelt hozzájuk. Kinyomtathatod Kleopátrát, Nagy Sándort, Isadora Duncant vagy éppen Natasát a Háború és békéből. Az én kedvencem Leonardo lett, bár Hillary Clinton sem utolsó...


A képre kattintva mindet megtalálod. Jó nevetgélést!

2011. január 10., hétfő

Megelőlegezve

Mi készül, mi készül? Persze nem alkalomhoz illő. Inkább megkésett, vagy tán túl korai? Piros-fehér karácsonyt szeretnék. Himzeni akkortájt nincsen idő, január legelején még éppen belefér az estéimbe... 


A redwork "Quilt Happy Paula", az egyik legkedvesebb pecswörkerem mintája. 
A filcangyalka mintáját nem tudom, milyen oldalon láttam. Azóta is mélységesen bánom, 
hogy nem kedvenceltem. Ha valaki rátalál, jelezze nekem, biztos sok hasonlóan egyszerű
 kincs leledzik még ott.

2011. január 1., szombat

Úton

Mit csinál két ládista az év utolsó napján? Útra kél és keresgél... történetesen Pusztavacson az ország közepiben. Féllábszárig érő hóban gyalogol, több irányból is megközeli az "objektumot", lehetőleg patkó alakzatban, hogy aztán... ne lelje meg. Morgolódik, visszafordul és dühében idegesen röhécsel picit. Na de szerencsére kettőt is lehet logolni itt 400 méteren belül és ezt a disznóságot: a másik jelszóhoz a kocsiból ki sem kellene szállni, elég lenne ama bizonyos tábla mellé parkolni és felírni (lustábbaknak lefotózni) azt. 

 

A fagyoskodás jutalmaként strandoltunk egy rituálisat Majsán. Hű, micsoda élmény a szabadban, melegvizes medencében, estébe, párába burkolódzva! Nincsen bizonyító fotó róla, csak a fejemben. Már nem is berzenkedem annyira ezektől a nagy össznépi fürdésektől. (Életem egyik jelentős eseménye volt, amikor igen-igen kora tavasszal Józsi Barát áztatta magát mellettünk Zalakaroson teljesen hasonló körülmények közt)


 Úton voltunk hát az új esztendő első napján... 
Tán  nem a semmi felé visz, hátha célba is érünk végre.


Örömteli új esztendőt kívánok mindenkinek!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...