2010. szeptember 26., vasárnap

Albérlők

Csak egy kicsit mutatja meg erejét a nap, de ez elég ahhoz, hogy előcsalogassa kertünk 
titkos lakosait. Még csak álcázni sem próbálják magukat, feltűnősködnek a falon.


Lássuk szép sorjában a sáskákat:




Ugye szépek?

2010. szeptember 24., péntek

Modellkedés

Elkészült végre a szoknám! Egy bajom van, de az óriási, a fotómasinám nem hajlandó elhinni, hogy ez egy mohazöld ruci, mindenképpen szürkében akarja bemutatni minden képen!
Ilyenek lettek a rátétek hintaszékben ültömben:


Rajtam pedig alant látható. Modellkedést többé nem vállalok, mert nem ismerem a megfelelő pozíciókat... Brühühü...


 Jaj-jaj… hol fogom hordani? Mindennapi tesióra miatt suliba nem vehetem fel!


2010. szeptember 23., csütörtök

Iwiwel-fészbukol


Mire jó egy közösségi portál? Örömforrás...

Az egyik legboldogságosabb dolog az életemben néhány sornyi üzenetet kapni régi tanítványaimtól. Mosolyog a lelkem és bevallom, könny szökik a szemembe, 
ahogy beszámolnak felnőttként alakuló életükről… Egy kicsit én is benne vagyok...
 Minden köszönetnél szebben szól.

"Ha egy évre tervezel, magot vessél. 
Ha tíz évre, fát ültess.
Ha száz évre, akkor tanítsál.
Ha magot vetettél, minden évben aratsz, ha fát ültettél, tíz évig aratsz, ha tanítottál, száz évig aratsz."

(kínai mondás)

Ma ismét megtelt az éléskamrám. 

2010. szeptember 22., szerda

Morgolódok, tehát vagyok

Varrok. Na, ez nem nagy dolog, csakhogy én most öltözéket gyártok. Tán 10 éve vettem egy anyagot nadrágnak, most bezzeg szoknyát akartam belőle. Valami ilyesmit:


Ugye milyen egyszerű a szabásuk? Átnyálaztam a Burdáimat és hasonló szabásmintát találtam is. Szabtam-varrtam gyorsan, a díszítéssel viszont jó sok gondom akadt. Mert a szoknyámra virágokat szeretnék applikálni. Az anyag nagyon nehéz, húz lefelé szépen, így azt gondoltam, erre közvetlenül nem varrhatom fel őket. Kiszabtam a virágokat, textilragasztóval összeraktam két réteget, na, itt kezdődtek a bajok. A jó drágán vásárolt gázos ragasztó nem ragad! A kezemről nem mosható le, ám a két textilnél mit sem ér. Jött a jó kis iskolás Pritt stift, ezzel működött a dolog. Nem akartam, hogy a virágok szírmai a cikkcakkolás közben megnyúljanak, így szépen papírra varrtam. Ment gond nélkül, mindegyik szépen és gyorsan formálódott. Hanem amikor a papírt letéptem! Papírfecnik maradtak a  cakkolás alatt. A hajam majdnem kihullott, mire tűvel és csipesszel eltüntetem a cafatokat! És ami a legszörnyűbb: a virágok szírmai megnyúltak, kezdhetem elölről az egészet.





Ekkor kértem sürgős segítséget a foltvarrós fórumon. Képet nem tudtam feltölteni és Elizanikó mégis kapásból tudta, hogy szöszös és fényes anyagokat nem lehet így ragasztani.  Vigyorogtam, mint a vadalma. Szoluflízt javasolt, be kell szereznem hamarosan. A virágokat nem akartam kidobni, vasalás után mégis használhatók lettek. 
Kézzel öltögettem egyenként az aljra őket.

Hogy miért csíkosak a papírok? Szakmai titok, amit megsúgok: 
véletlenül többet vázoltam az álló egyenesből, mint amennyi kellett.

2010. szeptember 21., kedd

Napló

Végre ruhát kaptak a naplóink. AZ OSZTÁLYNAPLÓINK: egy délelőtti és egy napközis. Egyenruhában járnak, hisz mindketten első a-sok.


A baloldali Ildikó nénié, a jobbost pedig én hurcibálom a hónom alatt.

2010. szeptember 20., hétfő

Zöld paradicsom, liliom

Az időjárásnak köszönhetően „paradicsomültetvényünk „ végleg befuccsolt. Tavaly nyáron tíz tő ellátott minket elegendő gyümölccsel, idén jó, ha 2 kilónyi megérett nekünk. Napsütés hiányában, eső áztatásában ennyi tellett a növényektől. Mostanra kosárnyi zöld gömböc ékíti a csupasz növényeket, pusztulni nem hagyhatunk ennyit.

A szombaton cukkinit rántottam ebédre, készült mellé sült zöld paradicsom is. 


A megmosott paradicsomokat 1 centis darabokra vágtam, sóztam őket, majd egy óráig állni hagytam. Akkor az összes nedvességet leitattam róluk és lisztbe, tojásba majd kukoricadarába forgattam (az utóbbihoz reszelt parmezánt is írt a recept, de azt kicsíny falunkban nem árulnak) Forró olajban kisütöttem. Pikáns lett! Kívül ropog, betül lédús és savanykás. Ronda, de érdemes megkóstolni. Közben tanultam valamit: panírozáskor bármelyik zöldséget zsemlemorzsa helyett kukoricadarával kell bevonni, 
valami oknál fogva ezen keresztül nem szívja meg magát az étel olajjal!

Ez pedig zöld paradicsom csípős lében:


A recept itt található. 
Vannak kétségeim a késztermék kapcsán, mert bármiféle tartósítószer, dunsztolás hiányában hogy éri majd meg nekem a karácsonyt? Egy próbát megér… S ha túléli az elkövetkező 2-3 hónapot, na bumm! Biosavanyúságot eszünk.

S egy régi munkámon ott a liliom is.



Vagy írisz? Ahogy tetszik.

2010. szeptember 16., csütörtök

Négytől fél hatig

Mit csinálok unalmas óráimban? Nos olyanok manapság nincsenek. Méricskélek, szabok, nyírbálok, csak éppen nem textilt, hanem kartont. Logikai készletet gyártok, meg Ádám fejét, aki ááásít, Ottóét, aki óóólyan nagyon csodálkozik, Éviét, aki éééljenez! Nyakig vagyunk a hangutánzásban, hangösszevonásban, olvassuk össze a képeket… Na, ilyenkor szoktak csak nézni az anyukák, hogy is van ez? Meg minek is? Pedig jó móka, amikor 24 versenyautó vúz, vagy ugyanennyi pillangó liliz a levegőben. Játék vagy tanulás? Bűvészkedés, csak azt mondom. Mosolyt előcsalni most még nem nehéz a nagy munka közben. Mert abban vagyunk. Együtt izzadunk, az Elsősök meg én. 
De azért jóféle veríték ez… látom.
Ügyesednek! Elképesztő utat tettünk meg két hét alatt.
Ó, csak ilyenek maradjunk! 

Nos, ezért sajognak az ujjaim az ollótól. Mert a több doboznyi saját gyártmányú applikáció között sosincs épp olyan, ami kellene. Mi az álmom? Hát egy laminátor. Na szééép! 
Idáig jutni? Azért be kell vallanom, hiányzik már a varrógép kattogása is… 
Helyette Bolgár György duruzsol most a fülembe.


Ma se maradjunk kollázs nélkül: barátunk a Pókapó.

2010. szeptember 15., szerda

Édes ősz

Kedvelem az őszt, talán ezt az évszakot leginkább. A színeit, reggeli friss levegőjét, az illatát. Nekem ez az évszak az újrakezdés időszaka, itt az új tanév! Tiszta lappal ismét (mert szerintem nem csak a diák gondolkodik így, hanem mi is)! Öröm, a várakozás izgalma. Csupán 3 olyan év volt életemben, amikor nem léptem át szeptember elsején ilyen-olyan oktatási intézmény kapuját. Na persze, akkor mégbeszélni is alig tudtam… Ráadásul októberben születtem, az meg a legigazabb őszi hónap.  Az elmúlás és újrakezdés örök körforgása.  Oly szédítő, még a fák is belebolondulnak.


Kálnay Adél: Mi volna jó?

Most repülni volna jó,
suhanni szelíd táj fölött,
vörös, barna, sárga az a táj...


Most rohanni volna jó, 
megelőzni a kék ködöt,
óriás tölgyfa, az legyen a vár...


Most gurulni volna jó,
heverni rőt avar között,
orrodban érezni fanyar illatát.


Néhány éve örömömben készítettem egy faliképet születésnapomra. Olyat tettem, 
minőt sem előtte, sem azután: teljesen lemásoltam egy munkát a Lena Pachwork 
egyik őszi számából. Kíváncsi voltam, tudok-e ilyet? Hát kérem, ment… 
És gyorsan… talán három nap alatt. 


Na, aztán elszégyellvén magam továbbgondoltam a dolgot. Kellene nekem egy évszakos sorozat… Négy ugyanekkora falikép… S lett, saját kútfőből, így nem 3-3 nap alatt. Majd mutatom őket tél-tavasz-nyárköszöntő alkalmából. Türelmetlen kíváncsiak azért a Picasa albumomban megtalálják...

2010. szeptember 13., hétfő

Nagytarcsa


Fontos állomás az életemben. Kicsit késve és nem is ünnepelni mentünk oda. 


Csak úgy, a vasárnapi szokásosért...

2010. szeptember 12., vasárnap

Csigabiga és pillangó

Megsütöttem Maimoni fahéjas-almás csigáit. Nagy tudomány nem kell hozzá, pikk-pakkra készül el. Nem cukroztam, éppen elég ízletes így is. Íme sütés előtt után:

  


Itt a recept

Nekem is van egy hasonló módon készülő finomságom. Saját képet prezentálni sajnos nem tudok, mert amikor megsütöttem, még nem fotóztam levest-pörköltet-kalácsot.

Diós-gyömbéres pillangó


Hozzávalók:
2 doboz leveles vajas tészta
30 dkg dió
10 centis gyömbér
1 ek fahéj
1 dl méz
1 citrom reszelt héja
15 dkg mazsola
kevés tej

Először a tölteléket készítem el. Durvára vágom a diót, a gyömbért megpucolom és lereszelem. A citrom héját is lereszelem, majd összekeverem az előző anyagokkal, meg a mézzel, fahéjjal. Annyi tejet adok hozzá, hogy sűrű lekvár állagú masszát kapjak. A hosszúkás lapokra nyújtott tésztát egyenletesen megkenem ezzel a töltelékkel, majd rászórom a mazsolát is. A tészta hosszanti élét félig feltekerem. A másik oldalt is betekerem, majd a kb. 2-2,5 centis csíkokra szeletelem. Így lesz pillangó formájú a süti. 220 fokra (légkeverésesben 200) előmelegített sütőben 15-20 perc alatt szép pirosra sütöm.

2010. szeptember 7., kedd

Ujjé, a ligetben...


Vasárnap kifosztottuk a Városliget geoládáit. Azaz nem volt mit lerabolni, mert mindegyik oly apró, hogy bennük  valójában csak egy-egy kincs lapul: maga a jelszó. Rém büszke voltam magamra, mert mindegyiket én fedeztem fel...túlélést tanult férjem hoppon maradt... Lehet, hogy ezt az egész mókát nőknek találták ki? Tán nekünk koordináták sem kellenének? Megyünk csak az orrunk után? Érdemes  elgondolkodni azon, mi mindenhez  jutottál már a szaglásod nyomán...


Ugye milyen romantikus a Vajdahunyad vára dömperrel?

2010. szeptember 6., hétfő

Tűtartó

Ezután nem kell tűvé tennem a tűkért mindent, hiszen elkészült a tűtartóm. Persze "jó" szokásom szerint képes voltam egy egész délután elvacakolni vele. Egy aprósággal... Komolyan mondom, ez túlzás!!! Úgy szeretnék egyszer összedobni valamit 1-2 óra alatt!


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...