2010. december 29., szerda

Török fürdők, betlehemi jászlak

Gül Baba nyomába eredtünk ebben a csudahidegben. Majd lefagyott az orrunk, miközben 
az egykori török fürdőkből forró gőzök párologtak kifelé. Most beértük a megtalálással, 
de januárban a visszajövünk a Király-ba egy vegyes napon feredőzni...


Konkrétan nem geoládázási célzattal indultunk útnak, hanem a Vajdahunyad várában szerettem volna szemeim legeltetni a "Betlehemi Jászol" pályázat díjnyertes alkotásain. 
Azért a várat is megcsodáltuk kicsinyég, rohanvást a hideg elől, kattintgatva játszván
 japáni turistákat... Hidegben is mesebeli, nemde?


Kedvenc jászlaim 
(bár még mindig a nagytétényi kastélyban látott gyapjas a besztoff nekem):



Ők pedig a mai  örömöm masinériái:


Meg a tizenkétlábú szék: hadd higgyem azt, hogy készítője kicsempészte a kiállításról s vitte magával az éjféli misére... meglesni Borcsa nénit vagy a Terust. Csak így lehetett...


Szöget is ütött a fejemben a jövő évi betlehemem.

2010. december 26., vasárnap

Ünneplőben

Szaporodnak a kincseim. 


Idén nem készítettem betlehemest, csak a régieket vettem elő. A keresztszemes méltóbb keretre vár, a csuhés kissé poros, nyűtt már, szegény Mária is új ruhát érdemelne benne, Józsefet pedig emberesíteni/hízlalni kéne kicsit. Csak most látom, hogy meg is kopaszodott, az orra alól meg hiányzik némi szőr. A házhoz mostanság nem kerül kukoricabajusz, a renoválás jövőre marad. 
Az én kedvencem a textilházikós. Fa-golyó-fejű a komplett szent család.

2010. december 25., szombat

Karácsonyfák mindenütt

Országunk háza meg az ő fája 


A Bosnyák tér fája velünk ékítve


S állítottunk fácskát mégis...


Sztíling endzsöl őrzi az előszobában.

2010. december 13., hétfő

Karácsonyul

Nagytétényben jártunk tegnap kastélyt nézni. A karácsonyfákra voltam kíváncsi, 
amiket iparművészek öltöztettek idén is. Láttam szépet, bizarr ruházatút és illatosat. 
Már majdnem hagynám magam elcsábítani, mégis kellene nekünk ide egy fenyő az ágak helyett. Á, miattunk ne vágjanak ki mégse fát, több örökzöldet meg nem bírna el a kertünk. Akkor hát álljanak itt a számomra kedvesek.




Pihe-puha betlehem: lettem volna szívesen készítőjének helyében, mikor eszébe ötlött 
fekete báránykát sodorintani... persze alig látni a képen.


Mellesleg geoládát is találtunk kicsit fázva, havat kaparva örömmel.


...

2010. december 12., vasárnap

Itt is lógnak...

... a gyertyatartónkon. 


A szokásos "szétszed-és-aztán-mást-rak-össze" alapon készültek a tobozangyalkák. 
A szárnyuk csuhéjmasni, ezek tavaly diók díszei voltak, amik azóta más állapotba kerültek. Az apró tobozkákat egy borzalmas karácsonyi díszről mentettem meg. 

Fagolyó pedig minden háztartásban gurguláz itt-ott. 


Az esti fények játéka nappalinkban ilyeneket művel:


Imádom ezt a gyertyatartót.
       

2010. december 4., szombat

Az angyalok már az ajtónkon lógnak

Már félig készen állt a házunk, amikor hosszas keresgélés után végre rátaláltunk. A kivitelező hajthatatlan volt, bármennyire is szerettük volna, nem fa, hanem műanyag nyílászárókat épített be nekünk. Annyit sikerült kiharcolnunk (tényleg csatározás volt, a férjem bőszen állta a sarat), hogy legalább azt a kétablakos ajtót kapjuk, ami nekünk tetszett. Mára én is megbékéltem vele, lévén világos és barátságos általa az előszobánk. No de a feldíszítése? 
A 15 centinél terebélyesebb bigyók, díszek kizártak. 
Marad a girlandolás. 


Most éppen karácsonyra készülve apró angyalokkal. Néhány éve 24 darabot készítettem belőlük, bordós-pirosas kockás textilekből az akkori fenyőnkre.
     S itt a többi, ezek idén maradnak a dobozban:



Az a karácsonyfánk nem tudott ezen az északi vidéken gyökeret verni, tán hiányzott neki az a jó kis halasi homok. Az ültetés után egy kicsit megeredt, zöldellt is, aztán egyik napról a másikra kimúlt. 
Mára új állja helyét.
                   

Manapság más angyalokon ügyködöm...



2010. december 3., péntek

Kályha mellett volna jó...

... üldögélni és ilyesmiket varrogatni újra.


De most karácsony közelg s vele bolondokháza. 
Mostanság megdöntöm inkább az iskolában tartózkodás rekordját...

2010. december 2., csütörtök

Adventi naptár

Tegnap használatba vette az 1.a az adventi naptárat. 



Kisorsoltuk a napokat, így mindennap más nézheti meg, mit küldött nekünk a karácsony angyala. A szerencsés kap egy pici ajándékot és kibogozhatja az angyalka levelét, amiben mindenkinek szóló meglepetés van. Tegnap a Mikulás lusta manóját ébresztettük számolós színezővel, ma magát a Nagyszakállút készítettük el kartonpapírból. Hű, nagyon szépek lettek, jól bánnak az ollóval az elsősök. És eszméletlen, ahogy a gyerekek továbbgondolják-alakítják az én snassz mintapéldányaim. Hová tűnik belőlük 5 év múlva ez a kreativitás meg az alkotás öröme?


Van, aki székről is eléri.... s van, kinek létrára kell mászni a cél érdekében.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...