2010. szeptember 16., csütörtök

Négytől fél hatig

Mit csinálok unalmas óráimban? Nos olyanok manapság nincsenek. Méricskélek, szabok, nyírbálok, csak éppen nem textilt, hanem kartont. Logikai készletet gyártok, meg Ádám fejét, aki ááásít, Ottóét, aki óóólyan nagyon csodálkozik, Éviét, aki éééljenez! Nyakig vagyunk a hangutánzásban, hangösszevonásban, olvassuk össze a képeket… Na, ilyenkor szoktak csak nézni az anyukák, hogy is van ez? Meg minek is? Pedig jó móka, amikor 24 versenyautó vúz, vagy ugyanennyi pillangó liliz a levegőben. Játék vagy tanulás? Bűvészkedés, csak azt mondom. Mosolyt előcsalni most még nem nehéz a nagy munka közben. Mert abban vagyunk. Együtt izzadunk, az Elsősök meg én. 
De azért jóféle veríték ez… látom.
Ügyesednek! Elképesztő utat tettünk meg két hét alatt.
Ó, csak ilyenek maradjunk! 

Nos, ezért sajognak az ujjaim az ollótól. Mert a több doboznyi saját gyártmányú applikáció között sosincs épp olyan, ami kellene. Mi az álmom? Hát egy laminátor. Na szééép! 
Idáig jutni? Azért be kell vallanom, hiányzik már a varrógép kattogása is… 
Helyette Bolgár György duruzsol most a fülembe.


Ma se maradjunk kollázs nélkül: barátunk a Pókapó.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...