2010. július 29., csütörtök

Olyan - ilyen

Mintha az egész évi elmaradásom akarnám pótolni, rendíthetetlenül olvasok. 
Gyakorlatilag mindent, ami a kezembe kerül. Most ezeket végeztem ki:


Az első után fel kellett mosni, komoly pusztítást vitt végbe a lelkemen és bosszantott meg dühített.
A másodikban nincs sok említésre méltó, csupán ez a mondata maradjon utána itt az idők végezetéig:

„A feje úgy illatozik, mint a világ összes virága együttvéve.”

2010. július 28., szerda

Útra készen

Hamarosan a Bakonyban töltünk néhány napot, ott lehet ám igazán túrázni! Remélem kell majd egyensúlyozni, meg kapaszkodni és ágakat félrehajtani, így szükségem lesz kettő szabad kézre (plusz kettőre, ami hébe-hóba elkap és megment). Így aztán táskáim itthon pihennek majd, viszont kell egy hátizsák. Boldogult meskás koromban megváltam egytől, valami olyan jó is lenne – gondoltam. Minek is őrizgessem a kedvenc kockás anyagaim, úgysem találok méltóbb dolgot, hogy valaha is feláldozzam azokat. 



Íme lilás-kékes-mályvásnak született útitárs.


Még az világoslila elválasztókkal kellene valamit kezdeni így, utólag, mert húzza a szemem.

2010. július 27., kedd

Vác

Szombaton megelőztük az esőt és átruccantunk Vácra, Világi Vigalomra. 
Sajna nem fotóztam barokk hölgyet, holott most milyen jól mutatna a kollázson! 
Így csak a mesevárost tudom feltenni ide.


Szerencsére sikerült általában olyan helyre kerülnünk, hol éppen alacsony a népsűrűség. 
Így mikor mindenki a Duna-partra vonult, mi egy „kihalt” főtéren sétáltunk… A kézművesek
 utcáján sem tolongott akkora tömeg épp abban az időben. Az Antonio Vivaldi 
Kamarazenekarral  is szerencsénk volt, sikerült a koncertjük főpróbáját megtekinteni. Csemege, fülnek-szemnek-bőrnek-szőrszálaknak.

A város szélén, jó kis séta után találtuk meg a napi egy ládánkat, bozótban, 
csigák segítségével. És most nem engem ettek meg a szúnyogok!


Ahol gyurgyalagok fészkelnek és játszódnak a szélben, hát onnan lehet ilyet fotózni. 


Ez a kép legjobb része, a többin én voltam…

2010. július 26., hétfő

Fricska

"...Ne cipeljetek magatokkal túl sok kacatot. Az csak megöregít, megcsúnyít és beteggé tesz. Szabaduljatok tőlük! És tanuljatok meg úszni, kedveseim! Akkor soha nem süllyedtek el."

(Susanna Kubelka: Ofélia úszni tanul)


Fricska, ez jut eszembe erről a könyvről. Bár az itészek jócskán lehúzzák, 
engem igazán kellemesen elszórakoztatott könnyed stílusa. 
Meg aztán jó pap is holtig tanul(mányoz)…

2010. július 22., csütörtök

Egy kaptafára

Nem tudom, más hogy van ezzel, de én nagyon szeretem, ha a fotómasinám állandóan  
a kezem ügyében van. Nem kell táskacipzárral bajlódni, bugyor alján matatni, 
hogy előkerüljön. Á, addigra el is megy a kedvem a kattintgatástól.

Volt is egy helyes kis készségem valami furcsa anyagból a probléma kiküszöbölésére,
ám az illető elrongyolódott. Annyira tökéletes volt a méretezése, formája, 
kár lett volna máson agyalni. A kivitelezés az más tészta. Kék az ugye nem lehet, 
a bordót imádom, de a ruhatáramban egyetlen darabhoz sem megy… na, a zöld-barna. 
Az most az én világom. Varrtam is a télen egy ilyen táskát, olyan sokan dicsérik 
és én is nagyon szeretem, saját kitalációm.


S lőn tartókám is hasonlatos. No meg egy összehajtható szatyor. Az utóbbi hímzésével mókoltam egy ideig, egyébként is lassan készülök el egy darabbal, hát még így...


És most tolltartóra és neszeszerre áhítozom, tán a nyári szünetben készen is lesz. 


Nem lesz az sok egy kaptafára?

2010. július 20., kedd

Ládafia

Tegnap Bernecebarátiban, Kemencén meg Perőcsényben jártunk. 
Mentünk jókedvvel, mert ott van a "Heted 7 Vigasság". Nos, sajnos az említett dologgal 
nem találkoztunk, viszont annál több morcos-mogorva emberrel... Már kezdtünk 
mi is megszomorodni, amikor a férjemnek mentő ötlete támadt: geocaching!

Életemben most örültem először őszintén a GPS-nek!  A kütyü megadott mindenféle koordinátákat, meg betájolt, meg elvezetett és megtaláltuk életünk első GEOLÁDÁJÁT! 
Saras domboldalt másztunk szandiban, ezer szúnyog csípett meg, de megérte! 
Jó móka ám a kincsvadászat!


Csak azt bánom, hogy ezért utaztunk 200 km-t. Merthogy láda mindenütt van... 
akárhol is laksz... megtalálhatod.



Ez pedig az első ládafiánk pucolkodás után persze.


Kicsit aggaszt, hogy lefelé áll az orra, de csak nem miatta rosszalkodik a mosógép, 
fagy le a számítógép és fáj a fejem két napja! 

2010. július 16., péntek

Fiúsan II.

Elkészült végre a zászló, az utolsó gyöngyöt is felvarrtam.



Száműzöm a kék cérnát az életemből egy időre.

2010. július 8., csütörtök

Fotóalbum

Jó régen kaptam egy bordó műanyag borítású fotóalbumot. Borzalmasan randa volt. 
A belseje viszont... fekete fotókarton lapok, köztük elválasztónak az a pókos-pókhálós
 selyempapírszerűség... tetszetős. Nem tudtam megválni hát tőle. 
Gyűltek is benne a képek évről évre, míg egyszer csak... Mi lenne, ha átöltöztetném? 

Bordóság sniccerrel leszed, belső triplex karton meghagy, szabás,

 öltögetés, összefűzés... Ilyen lett...


Na, akkor díszítsük csak kicsit a lapokat is, olyan kopasz az a fekete háttér... 
Valahogy imígyen alakult...


...és megint teltek-múltak az évek, az album meg betelt. Jártam-keltem, néztem-kerestem,
 de  pont ekkorára és pont fotókartonosra ácsingóztam, ami ugye 25 év elteltével 
lehetetlen egy kívánság. Így az "újat" teljes egészében én gyártottam. 
Tán elfér benne a következő 39 év...


A belseje még nem publikus, hiányzanak a rajzocskák. Akkor hát itt a múltam s a jövőm?


Még reménykedem, hogy egyszer elkészíthetek egy harmadikat is...

2010. július 4., vasárnap

Fiúsan

Zászlót készítek, fiúzászlót. Jó lassan készül, már egy éve ... nyitogatom a szekrényt... 
rajzolgatok... pakolászom az anyagokat... Mint mindig, elkezdeni nehéz, 
aztán már magától alakul és jóbarátom újra a varrógép...


Na, ilyet se csináltam még: a három réteget egyszerre varrom fel, 
hátlap+vatelin+a falikép elemei sorban cikkcakkolva... "megspórolom" a tűzést. 

A gépit. 


Mert úgyis csak akkor kezdenek élni a járgányok, ha kézzel hímzek és gyöngyözök. 


Most itt tartok... Majd jövök...


Jé, ez megint kék!

2010. július 2., péntek

A nagy kékség

Sosem voltam rajongója ennek a színnek. 
Bár rémlik valami kék tűzeső, meg hogy hamu lett... De aztán került hozzánk egy kék,
 kockás ülőgarnitúra, ami rögtön átvette az irányítást a nappaliban. 
S lőn kék karácsonyunk...



... aztán a fal se legyen már üres...



Így lesz egykilónyi cafatból 140 x 100 centis falikép. A kézi tűzéssel még nem végeztem. 
 Majd most, hisz nekem is beköszöntött végre a 
VAKÁCIÓ!

...


Ez meg itten első bejegyzése egy új foltvarrós blognak.


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...